Online karrier gyermeket egyedül nevelő szülőként
Igen, mindez együtt és egyszerre!

OnlineApa

Család - Idő - Karrier - Önállóság - Függetlenség - Szabadság - Siker

Somogyi Tibor







Kapcsolat


Oldalaink



   Az én olvasatomban és értelmezésemben egy elvált, esetleg özvegy, netán szimplán egyedülálló, gyermekét, gyermekeit egyedül nevelő szülő, jelen esetben APA feladata normális esetben az (lenne), hogy az "egész életét" a gyermekhez igazítsa! Persze ez nem megszállott, élősködő és beteg módon értendő, hanem olyan értelemben, hogy a lehető legtöbb minőségi időt együtt tudják tölteni, amíg a gyermek azt igényli! 

Továbbá azt is, hogy egyedülálló szülőként ne a lemondások és kényszeredett alkalmazkodások határozzák meg az életünket, hanem pont az ellenkezője! 

Azt is vallom, hogy a szülő feladata nem merülhet ki abban, hogy megszüli, eteti, itatja és altatja, meg ruházza a gyermekét, az utca és az iskola meg majd "felneveli", hanem abban is, hogy következetesen példával jár előtte és az életet nem csak könyvekből tanítja neki, hanem a maga valóságában is.

Nem lehet egy szülőnek magától értetődő nézőpont és megoldás az, hogy majd:

  • nem pelenkázom, mert büdös, nem alszom vele egy szobában, mert hangos
  • 1,5- 2 éves kortól bölcsődés lesz a gyerek és (a szülei helyett) nevelik a dadusok
  • 3 éves kortól 6 éves koráig óvodás lesz a gyerek és (a szülő helyett) nevelik az óvónők
  • 6 éves kortól iskolás lesz a gyerek és (a szülő helyett) nevelik a pedagógusok és az iskolatársak
  • 14 éves korától majd kollégista lesz és (a szülő helyett) alakul, nevelődik, formálódik a többiek által
  • 18 éves korától egyetemistaként meg úgyis albérletbe megy vagy ismét koleszos lesz és "ott már úgysem bírunk vele", meg végre felnőtt..
  • az összes előző pont esetében "természetesen", majd eszik a menzán (főzzenek is bármilyen szar és ehetetlen, ízetlen kajának nevezett moslékot), mert a szülőnek nincs ideje vagy kedve főzni rá nap, mint nap, meg különben is, ez így sokkal kényelmesebb (neki)
  • így legalább "megtanulja az életet" a gyerek..
  • "én is megküzdöttem, küzdjön meg ő is.." (lefordítom: dögöljön meg a szomszéd lova is, ha neki szar volt, akkor a gyereknek se legyen jobb alapon "gondolkodik")
  • ne kérdezzen, ez nem rá tartozik
  • stb..

Aztán, amikor a gyermek a fentiek mellett valahogy mégis csak felnőtt, akkor pedig a büszke "szülő" látványosan és hangzatosan veri a mellét, hogy milyen szépen "felnevelte" azt a gyermeket.. 

Sorolhatnám napestig a hasonló (szerintem) antiszülői hozzáállásokat és érveléseket, de nem teszem, mert egyikkel sem értek egyet, pálcát törni meg nem tisztem senki felett! Bár a véleményem meg van róluk, mint ahogy a hányingerem is tőlük..

   Azok a gyermekek megérdemlik, hogy a szülő a lehető legtöbb időt velük töltse, hogy suli után, (nem napközisként),  frissen főzött kajával várja otthon, hogy mosson, vasaljon, takarítson rájuk, s közben persze őt vagy őket is bevonva megtanítsa nekik is mindezt! Hogy barkácsoljon, ezermesterkedjen megmutatva azt, hogy meg is lehet azt csinálni vagy javítani, nem kell mindenhez mesterembert hívni vagy egyből újat venni! 

Még ha meg is teheti, nem kell evidensnek lenni, hogy bejárónő, nörsz, szakácsnő, kertész végez mindent a "szülő" helyett..

Szerintem a felelős és szerető szülő(k) mindig a gyermek érdekeit tartját szem előtt, persze nem háttérbe szorítva a saját életüket sem! Mindig van köztes megoldás!

A következetes gyermeknevelés már a gyermek megszületése előtt megkezdődik, a szülőszobában pedig értelmet nyer! Attól a pillanattól kezdve az önálló, magabiztos, logikus, előrelátó, egészséges, talpraesett és biztonságos, de nem beszari (anyámasszony katonája) életre neveljük gyermekünket. Megtanítunk neki mindent, amit tudunk és igyekszünk azon túl is a segítségére lenni és támogatni őt, minden téren! Nem feltétlenül az anyagiakra gondolok.

Példánkkal járunk előtte a szorgalmat, a kitartást, az alázatot, a taníthatóságot, a felelősségvállalást, a gondoskodást és az önállóságot illetően is. Megtanítjuk mérlegelni, döntést hozni, továbbá arra is, hogy a döntéseiért felelősséget kell vállalnia és viselnie azoknak a következményét!

Arra is felkészítjük, hogy a nagybetűs életben a családján kívül (sokszor sajnos azt is beleértve), csak és kizárólag saját magára számíthat, csak magában és a testvérében bízhat!

Azt is tudatosítjuk vele (már egészen kicsi korától kezdve), hogy ugyan a mai világunkban szükség van anyagi és egyéb javakra, ennél fogva stabil és lehetőleg felső korlát nélküli jövedelemre is, mégse ezek halmozása és birtoklása töltse ki az életét, hanem a sokkal fontosabb élmények megélése!

Az én gondolkodásom szerint az iskola feladata ugyan nem elhanyagolandó, de szülőként az én felelőségem nekik a valóságban is megmutatni azt, amiről a földrajz vagy történelem órán tanultak!

Nekem kell tudatosítani bennük azt, hogy a józan és normális gondolkodású emberek mások értékét nem márkákban, telefonokban, cipőkben, táskákban vagy autókban mérik, hanem emberségükben, jellemükben, gerincükben, tisztességükben, erkölcsükben, szavahihetőségükben, megbízhatóságukban, pontosságukban!

Végül, de nem utolsósorban az én felelőségem az, hogy követhető és másolható példával elől járva tudatosítsam bennük a család szentségét, a gyermekek fontosságát, megkérdőjelezhetetlenségét, mindenek felett állóságát és a hazaszeretetet!

Márpedig, hogy a fentieknek maradéktalanul eleget tehessen valaki, ahhoz olyan legális pénzkereseti lehetőséget kell találni, amivel adott és biztosított a:

  • kötetlenség
  • függetlenség (földrajzi helytől, emberektől, bármitől)
  • felső korlát nélküli anyagi forrás, jövedelem
  • korlátlan szabadidő
  • döntésszabadság

   Ami akkor is hozza és stabilan biztosítja a több, mint elég jövedelmet, amikor a család éppen nyaral, utazik, üdül vagy karanténba van zárva bárhol a világon! Amit nem befolyásol ország, határ, politikai rendszer, gazdasági helyzet, napszak, semmi. Valami ilyesmi a létező legoptimálisabb, legideálisabb egyedülálló, elvált, gyermeket egyedül nevelő embereknek, továbbá azoknak is, akik nem tűrik a kiszolgáltatottságot, kötöttségeket, korlátokat!